Erre az időszakra azonban a szanszkrit már egy holt nyelvvé vált, amit megfelelő tökéletességgel csak nagyon kevesen beszéltek, így Sir Richard Burton, a könyv első fordítója hiába kért fel indiai tudósokat a fordításhoz, azok nem tudták egyetlen modern nyelvre sem megfelelően átfordítani a Kámaszutra sorait.
Kevesen tudják ugyanis, hogy a Kámaszutra eredetileg egy 7 részre osztható, 36 fejezetből álló, és mintegy 1250 verset tartalmazó könyv volt, amelyből manapság egy gazdagon illusztrált, többnyire folyószöveggel ellátott, vagy csak a különféle szexuális pozitúrákat a középpontba állító iromány maradt.
Burton tehát a mai kutatók és szakértők szerint nem csak, hogy stilizálta a könyvet, hanem számtalan lényeges, főként a valláshoz, az etikához és a szemérmességhez kötődő részt kihagyott a könyvből a fordítás során, és mivel akkoriban senki sem ismerte már a szanszkrit nyelvet, ezért lényegében csak a rendelkezésükre álló ábrák körülírását, illetve leírását tudták megvalósítani.
Érdekesség, hogy egykoron az indiai lakosság is az angolról visszafordított változatból ismerhette meg a Kámaszutra tanítását, ami bár jelenleg az emberiség szexuális szokásainak egyik legátfogóbb írása, összességében semmi köze sincs az eredetileg vallási célból írott ősi szöveghez.
A szakemberek szerint nagy valószínűséggel már soha nem derülhet ki, hogy a könyv eredetileg milyen célból íródhatott, de az biztos, hogy az általunk ismert fordítás csak egy jelentéktelen töredéke annak a szexuális kultúrának, amit egykori őseink műveltek, illetve leírtak ebben a műben.
